Első blogom.

A se vele se nélküle problémát boncolgatom. Több olyan kapcsolatot ismerek akik egymást vagy csak az egyik felet lehúzva élnek. Z sík ideg X dolgaitól. Míg X igyekszik minél jobban alkalmazkodni és igazat adni Znek. Ettől érdekes módon Z újra ideges lesz hiszen a másik fél nem partner neki. Semmibe veszi. Nincs tekintélye. Minél jobban igyekszik és próbál Z kedvére tenni, annál rosszabbul jön ki belőle. Görcsös igyekezetében mindent bénán csinál, elront. Ez olaj a tűzre Znek. Újra és újra ismétlődő ördögi körök.. Kérdezhetnénk miért vannak együtt ha kicsinálják egymást? Miért tű.ri X hogy folyton alázzák becsméreljék? A válasz a gyermekkorban keresendő. X gyermekkorábban domináns akaratos agresszor szülővel nőtt fel. Megszokta hogy nincs szava. Folytonos bírálgatás kritizálás jutott osztályrészül neki. Nem volt elég jó a szüleinek. Ezért rájött hogy jobb ha csöndben marad. Abból nem lehet baj.

Z súlyos önértékelési zavartól indíttatva az inkább támadok nehogy engem támadjanak elvét követi. Szintén gyermekkori szülői magatartás problémából táplálkozik. A nem vagyok elég jó témaköre. Itt pont ellenkezője a reakció. Majd én megmutatom hogy jobb szebb erősebb vagyok! Föléjük fogok kerekedni vagy elnyomnak! Ha találkozik egy nála gyengébbel akkor rázúdítja minden frusztrációját, felgyülemlett agresszióját.

Ennek még súlyosabb formája aminek szintén többször fül és szemtanúja voltam., a hajléktalanok vagy nagyon szegények ordibálása egymással. Ott erősen belép az anyagi kényszer is. Nem képesek külön külön megélni. Ez duplán frusztráló tényező. Még jobban feszül a húr, Még jobban gyilkolják egymást,,legtöbbször az alkoholba menekülnek . A pillanatnyi mámor feledteti velük nyomorukat. Ez még mélyebbre húzza őket lefelé ahonnan igen nehéz visszatalálni...leginkább csak segítséggel lehet..ha engedik.. 

Erdekel a véleményetek,. tapasztalatok a témával kapcsolatban 

 

 

 

Megosztás a facebookon